A mondatok mögötti igazság és gát: #7 Önfeláldozás

“Csak tanulni kell! Ennyi az egész?” című bejegyzésünkben a tanulási problémák mögött megbújó téves hiedelmekkel kezdtünk el foglalkozni, melyek gátat jelentenek abban, hogy a képességek teljesítménnyé váljanak. Nézzünk rá egyesével ezekre a hiedelmekre. (Az előző bejegyzés elérhető itt)

#7 Önfeláldozás:  “Abba kell hagynom a tanulást, segítenem kell a szüleimnek.”

A szükséges áldozathozatal és az önfeláldozás közötti különbséget az adja, hogy a helyzet megváltoztatásához valóban hozzá tud-e tenni valamit a meghozott áldozat. Lényeges változást okoz-e, és a környezet egyetért-e, szükségesnek ítéli-e meg. A tanulás helyetti sürgős munkába állást téves hiedelemmé az változtathatja, ha az anyagi veszély már elmúlt, a család lakhatása, létbiztonsága megmenekült. A félelem azonban olyan mértékben éghet be, hogy a tanulás inkább lelkiismeretfurdalást, szorongást vált ki: mi lesz, ha emiatt megy újra „csődbe” a család. A megélhetés hiába billen helyre, szerény, de stabil hátteret teremtve, az érzelmi terhek változatlanok maradnak. A hosszú távú perspektívát az egyén és a család számára is a sikeres karrier jelenti, mert így a saját lábára tud állni és akár még segíteni is tud.  Ehhez azonban tisztázni kell, hogy mi az  aktuális helyzet, milyen előnyöket és hátrányokat jelentene a munkába állás, feltérképezni a jelenlegi  és jövőbeli szerepeket, feladatokat, felelősségeket  a család érzelmi és anyagi rendszerében.

A hiedelmek felülvizsgálatához fontos a múltbeli tapasztalatok szembesítése az “itt és most”-tal, a mögöttük húzódó szorongások pedig legyőzhetőek, ha kiderül, hogy a gyakran elképzelt rossz forgatókönyv bekövetkezésére kicsi az esélyünk, vagy megoldáskereső módba átkapcsolva számba tudjuk venni, hányféle erőforrásunk is van, amivel valójában ki tudjuk húzni magunkat a csávából.

869044497455-beach-wallpaper-summer-sea-dreams-sitting-girl-blonde

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.